L. Ron Hubbard tisztelte a múlt nagy vallási vezetőit mindazért a bölcsességért, amelyet elhoztak a világ számára. Azt írta, hogy a Szcientológia osztja „a Krisztus által kitűzött célokat, azaz a bölcsességet, a jó egészséget és a halhatatlanságot”.
A „Vallásos kihatás a társadalomban: Az önkéntes lelkész szerepe” című írásában L. Ron Hubbard így ír:
„A múlt nagy vallásos civilizáló erői, a buddhizmus, a judaizmus, a kereszténység és a többiek, mind hangsúlyozták a »jó« és a »gonosz« megkülönböztetését és a magasabb rendű etikai értékeket.”
„Az Ember reménye” című, 1955. június 3-i előadásában L. Ron Hubbard a következőket mondta:
„Szeretném hódolatomat kifejezni a múlt nagy szellemi vezetőinek – nem a modern idők, hanem a múlt szellemi vezetőinek –, mert ezek az emberek elegendő hagyományt nyújtottak át ahhoz, hogy tudomásunkra hozzák a tényt, hogy az Embernek van szellemi oldala. Ezeket a nagy szellemi vezetőket felakasztották, szidalmazták, félremagyarázták, rosszul idézték, és egyáltalán nem értették, mégis az ő kezük adta tovább a fáklyát évszázadokon át, hogy végre elérhessük azt a csúcspontot, ahol az Ember számára nagyobb képességeket, a jövője számára pedig némi reményt teremthetünk. [...]
Mindezek az emberek valami sokkal fontosabbat mondtak annál, hogy »az életnek van spirituális oldala«. Azt mondták: »Van remény. Odamehetnek hozzád, és azt mondhatják neked, hogy minden elveszett, halott vagy, csapdába estél, és nincs remény a számodra. Odamehetnek hozzád, és ezt mondhatják, de ez nem igaz. Van remény. Tényleg tovább élsz. Ez az élet nem minden. Van valamilyen jövendő élet, ahol jobban is csinálhatod, méltóbb sikered lehet, mint amilyen most van.« Ezek az emberek csak ezt mondták. [...]
Annak nagy részét, amit manapság a nyugati féltekén vallásnak hívunk, közvetlenül Gautama Buddha adta a nyugati féltekének. A Közel-Keleten szivárgott át. Az volt az egyik tanítása, hogy »szeresd felebarátodat«, és ezt a tanítást a Közel-Keletről kaptuk.
De én most azt mondom nektek, hogy ezek az emberek adták tovább a bölcsesség és a tudás fáklyáját, nemzedékről nemzedékre. Ezt földrajzi útvonalakon keresztül közvetítették, és az egyik ilyen földrajzi útvonal a Közel-Kelet volt. És az egyik embert, aki ezt továbbadta, Mózesnek hívták. És újra továbbadták egy Krisztus nevű embernek. És ő ezt továbbadta, és még az arab népeknek is javára vált saját prófétájukon, Mohameden keresztül.
És ezeket az embereket nagy szellemi vezetőknek tartom, mert ők adták tovább éveken át az embernek a reményt, hogy az élet folytatódhat, hogy van a létezésnek egy szellemi oldala, és hogy nem a cserekereskedelem és a haszon jelenti az egész életet.”
L. Ron Hubbard továbbá azt tanította, hogy minden vallásos hit tiszteletet érdemel. Az út a boldogsághoz című erkölcsi szabálygyűjteményében, amely valójában nem vallásos mű, és bárki használhatja, L. Ron Hubbard megadott néhány gyakorlati irányvonalat, amelyet az életben követni lehet. A könyv egyik szabálya a következő: „Tiszteld mások vallásos hitét!”
„A tolerancia jó alapkő az emberi kapcsolatok építéséhez. Ha valaki végigtekint azon a mészárláson és szenvedésen, amelyet a vallási intolerancia
okozott az emberiség egész történelme során, és még a modern korokba nyúlóan is, akkor láthatja, hogy az intolerancia nagyon túlélésellenes tevékenység.
A vallási tolerancia nem azt jelenti, hogy nem juttathatjuk kifejezésre saját hitünket. Viszont azt igenis jelenti, hogy a másik vallásos hitének és meggyőződésének aláásására vagy megtámadására irányuló törekvés mindig is egyenes út volt a bajba.”