A 20. század hatalmas tudományos előrehaladását nem kísérte a humán tárgyak hasonló fejlődése. Az ember tudása a fizikai univerzumról messze túlszárnyalta önismeretét. Az ilyen kiegyensúlyozatlanságból származó nyomás magyarázatot ad azon dolgok többségére, amelyek felkavarták a társadalmat, és a jövőnket fenyegetik. A Szcientológia, amikor az
50-es évek elején megjelent, sokaknak az egyensúly visszaállítását jelentette.
A tudomány számos sikere ellenére sem tudta megválaszolni azokat a kérdéseket, melyeket az Ember örök idők óta tesz fel önmagának: Kik vagyunk? Miből állunk? Honnan jöttünk? Hová tartunk? Mit csinálunk?
Ezek a kérdések mindig is a filozófia és a vallás témakörébe tartoztak, de a hagyományos válaszok nem bizonyultak elegendőnek a hidrogénbombával szemben.
A Szcientológia – a tudomány ugyanazon előrelépéseinek felhasználásával, mint amelyek a magfizika megértéséhez vezettek – időszerű válaszokat nyújt ezekre a kérdésekre. Működőképes alkalmazási módszereket biztosított, lehetővé téve ezzel az Embernek, hogy elérje az ősi célt, amelyért sok ezer éven át küzdött: megismerni önmagát, és önmaga ismerete által megismerni és megérteni másokat, és végső soron magát az életet is.